Figaro egy tavaszi napon került hozzám. Sosem volt macskám. Nem is szerettem a macskákat. De kíváncsi voltam rájuk. A nevét Gepetto cicája ihlette a Pinokkióból (később kiderült, túl gyors voltam, mert kislány). Úgy lett Figarino. Utazó cica, jön velem a vonaton, ha megyek haza! Kettesben élünk Ausztriában, az ötödik emeleten. Nem más ő, mint a többi cica: szeret mindent elcsenni, mindenre felmászni, mindent megrágni, hajnalban felkelteni, dorombolni végeláthatatlanul, borzasztó finnyás és sértődékeny, de ha megjövök és a fejünk összeér, mikor köszönt, annál nincs nagyobb boldogság! Ő az én lelki társam, az őrangyalom, a legjobb orvosság, minden, amim azelőtt nem volt! A legjobb cica a világon! <3