Ha van macskátok, biztosan jártatok már úgy, hogy egy-egy jól sikerült vadászútja után a küszöbön félberágott, vagy éppen még alig élő egeret találtok, a cica pedig büszkén ült mellette, mint aki hatalmas ajándékot hozott nektek. A kis négylábú tényleg ajándéknak szánja a vadászzsákmányt – úgy gondolja, hogy egyedül nem tudjátok magatoknak megfogni a vacsorát, és aggódik a testi épségetek iránt – lássuk be, joggal.
Jobban belegondolva, számunkra egyenesen sértő, hogy a macska nem elégszik meg a drágán vásárolt macskaeledellel, és magának fogdossa a vacsoráját (persze azért a Friskies is lecsúszik mellé) – pedig a vadászat a macskának ösztön, és egészséges, ha ki is éli. Bár már több mint 10 ezer éve háziasítottuk, ez a berögzült viselkedés nem akar kihalni belőle. Igen ám, de felmerül a kérdés, hogy miért hozza haza Mirci az elejtett állatokat, ha egyszer meg is ehetné őket – a válasz pedig ahhoz köthető, hogy a macskánk igenis tényleg szeret minket, és aggódik a testi épségünk miatt.
A házimacskák általában nem ölik meg a prédájukat (hiszen megetetjük őket napi többször is, nincs rá szükségük), csak játszanak vele, vagy hazahozzák ajándékba a gazdának. Utóbbit általában az ivartalanított nőstény macskák csinálják a leggyakrabban, méghozzá azért, hogy kiélhessék másik két természetes ösztönüket: az anyait és a tanítóit.
Furcsán hangzik, de már magyarázzuk is: évezredekig a nőstény macska egyik fő feladata az volt, hogy a kicsinyeit megtanítsa vadászni, ezt pedig úgy tette, hogy sebesült, félig-meddig magatehetetlen prédát hozott nekik, hogy azon gyakorolhassanak. Mivel az ivartalanított egyedeknek nincsenek utódjaik, akikről gondoskodhatnának, a gazdi veszi át a tanítvány szerepét. A macska szeretné átadni nektek mindezt, amit a vadászatról megtanult, hogy ti is hasonló hatékonyan tudjatok portyázni, mint ő, és lehetőség szerint ne haljatok éhen. Ezért nem érdemes leszidni, ha megcsócsált madarakat hoz a küszöbre – csak jót akar.
